Lelkes amatőrként, egy orosz és egy német 5-ös érettségivel vágtam bele
az angol tanulásba, nem bántam meg. A munkám a számítástechnikához
kötődik, az pedig az angol nyelvhez.
Életem nagy szerencséje volt, hogy sikerült egy 1 éves tanfolyamra bejutnom, ingyen, és az eljuttatott a Rigó utcai középfokig. Mondjuk nagy motiváció volt, hogy ki kell fizetnem a tanfolyam árát, ha a vizsga nem sikerül. Bevállaltam.
Életem nagy szerencséje volt, hogy sikerült egy 1 éves tanfolyamra bejutnom, ingyen, és az eljuttatott a Rigó utcai középfokig. Mondjuk nagy motiváció volt, hogy ki kell fizetnem a tanfolyam árát, ha a vizsga nem sikerül. Bevállaltam.
Közben
már gyűjtögettem, rengeteg kiegészítő anyagot vásároltam, CD-ket,
DVD-ket gyűjtöttem, filmfeliratokat böngésztem, könyveket, szótárakat
kértem karácsonyra is, akkor kezdtek megjelenni a szép angol képes
nyelvkönyvek. Vonzott a világuk. Továbbra is tettem félre későbbre, mert
maga a vizsga sem olcsó, nemhogy a további tanulás vagy utazás.
Utána
munkát vállaltam, mindenhova kellett az angol, s a munkahelyemen sokkal
többet tanultam, óhatatlanul, s lassan és észrevétlenül épült be egyre
több ismeret, olyan kérdésekre is választ kaptam, amin még magyarul sem
gondolkodtam el és naná, hogy így nem is tudtam.
Érdeklődésem
kiterjedő, érdekel a számok és a tudomány világa, a zene világa, a
nyelvek világa, a miértek és hogyanok világa, az összefüggések keresése,
a szavak és a szóvirágok összefűzésének érzelmi tudománya, és mikor
véget ért a tanfolyam, valami nagy hiányérzet maradt bennem. Most kéne
csak igazán belemerülni!!
Életem
legszebb évei voltak és nagyon emlékezetesek, a tanárok és munkatársak
kiválóak és elkötelezettek, jó példával álltak elém, így hát nem csoda,
ha folytattam. Jobbára már egyedül. A középfokra való készülés során
is el kellett ezt már sajátítanunk, ahogy tanulási (cél)tervet is
készítettünk. Havonta ellenőriztük, ha valami még nem sikerült,
korrigáltuk, illetve tükörbe néztünk. Rosszul mértük fel az erőnket vagy
csak lustik voltunk?
Aztán életem úgy alakult, hogy ismét egy hosszabb távot tölthettem egyedül, s a tanulás lett újból a munkám.
Magániskolákba
jártam, jó tapasztalatokkal, csoportban is és egyénként is, és minden
egyes fillért, amit befektettem és megspékeltem a saját energiámmal,
visszakaptam.
No nem egy nap alatt. Elindultam felsőfokra, két
vizsgát tettem le, majd újból munkát vállaltam, külkereskedőként és
rendszer-analitikusként angolul kommunikáltunk, az volt a munkanyelv.
Rengeteget
tanultam, szerettem volna átadni, ami érdekes volt és többen is
megkerestek, hogy segítenék-e nekik. Így alakult ki egy kicsiny kis mag,
akik továbbadtak, s habár sosem kerestem diákokat, mégis ők találtak
meg engem. Így hát összeszedtem egy (jó nagy) csokorba, ami nekem is
segített a vizsgákban és az önálló tanuláshoz kedvet és hangulatot
teremtett.
Sok sikert kívánok mindenkinek, linkekkel, ajánlókkal
is tűzdeltem és saját gyűjtésekkel, írásokkal is kiegészítettem ezt a
blogot.
S nem, már nem tudok oroszul és németül sokat, csak passzívan használom a régi tudást.
Viszont sokat köszönhetek nekik, kialakítottak egy szemléletet. Az angol
szinte kizárólagosan uralta a munkám, így erre álltam rá. Nem bántam
meg. Minden, szinte minden elérhető angolul. HIÁNYPÓTLÓ szakmai anyagok,
fordítások, ismeretterjesztő és önismereti könyvek, tanítási módszerek,
segédletek, amik nemcsak a karrier-fejlesztésben, de a saját
magánéletünkben is hasznosak.
A google a barátod, érdemes
tanulásra is használni... illetve az elénk sodródó szöveggel
foglalkozni ismétlésként. A lényeg, hogy kutass, ha érdekel valami,
lovagold meg a tudásvágyad. Na ja és közben FORDÍTS. :-) Akár
önmagadon is egy picit.
Don't be a couch potato, be your own coach! --->Ne légy lusti, légy a magad tanára! Hajrá!
***
Ha van ötletetek, kérdésetek, megtaláltok. Igen, csinálok majd címkéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.